Lasagne

Nem ez a leggyorsabb olasz tésztaétel, az biztos. Viszont vendégeknek készíteni igazi telitalálat – mindenki szereti, ráadásul a vegetáriánus változatok is isteni finomak. Most a klasszikus húsos verzió jön, ami jó alap. Kezdjetek neki a lasagna-művészetnek ezzel a recepttel, aztán kísérletezzétek ki a saját kedvenceteket. (A mozgástér elég nagy. Például a paradicsomszószba sokan tesznek sárgarépát, bár mi épp nem annyira szeretjük úgy. Aztán a sajtokkal is lehet variálni, például készíthető csak mozrella felhasználásával, vagy keverhetjük parmezánnal is. És persze a besamelmártás elkészítésére sem szentírás az alábbi módszer.)

lasagne 2

Lasagne

  • lasagne lapok (a felhasználandó lapok száma az edény méretétől függ, lásd lejjebb)
  • 2 ek olívaolaj
  • 2 közepes vörös hagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 500 gram darált sertéshús
  • 1 doboz paradicsompüré
  • friss vagy szárított zöldfűszerek (bazsalikom, oreganó, petrezselyem)
  • só, bors
  • 2 ek vaj
  • 2 ek liszt
  • 5 dl tej
  • 2 babérlevél
  • só, (fehér) bors, szerecsendió
  • 1 zacskó mozzarella, felszeletelve
  • 250 gram kemény sajt, lereszelve

A paradicsomos ragu elkészítésével kezdjük: a hagymát apróra vágjuk, majd 2 evőkanál olívaolajjal és egy kis sóval egy nagy serpenyőben fedő alatt üvegesre pároljuk. Közben egy nagy lábosban feltesszük forrni a vizet a tésztafőzéshez.

Amikor a hagyma átpárolódott, hozzátesszük a darált húst, majd kevergetve megpirítjuk. Ha kész, hozzáöntjük a paradicsompürét (esetleg öntünk hozzá kevés vizet, ha szükséges), bőven sózzuk-borsozzuk, ízlés szerint hozzáadjuk a firss vagy szárított zöldfűszereket (utóbbiból kb fél teáskanállal számolhatunk az oregánóból, bazsalikomból és a petrezselyemből is), majd lefedve kb. 10 perc alatt készre főzzük. Ha elkészült, félre tesszük.

A sütőt előmelegítjük 200 fokra.

Elővesszük az edényt, amiben majd készül a lasagne. Elővesszük a tésztát tartalmazó dobozt, és még főzés előtt belepróbáljuk a tésztát a dobozba, azaz megnézzük, hogy a rétegekhez összesen hány lapra lesz szükségünk. Érdemes két-hárommal többet megfőzni, hátha valamelyik összeragad vagy szétszakad.

Alaposan sózzuk meg a főzővizet, majd tegyük bele a tésztákat. Az összeragadást úgy tudjuk a legjobban megakadályozni, ha a főzés alatt folyamatosan kevergetjük a vizet. A dobozon jelzett ideig tehát ott kell állni, és tényleg végig érdemes keverni. Két tiszta konyharuhát fektetünk a konyhapultra, majd a főzési idő végén egyesével kiemeljük ezekre a tésztát, úgy, hogy lehetőleg ne érjenek egymáshoz (továbbra sem szeretnénk, ha összeradanának).

Elkészítjük a besamelt: a tejet egy kisebb lábosban a babérlevelekkel felforraljuk, majd 3 percig főzzük. Ezután félretesszük, addig is hül valamennyire. Egy közepes lábasban alacsony lángon megolvasztjuk a vajat, majd rászórjuk a lisztet, és világosbarnára pirítjuk. Ekkor félrehúzzuk a tűzről, és kézi habverő segítségével apránként hozzzákeverjük a tejet, így már egy nagyjából mártás állagot kapunk. Hozzáadjuk a sót, borsot és a 2 késhegyni szerecsendiót, majd három perc altt összeforraljuk.

Jöhet a lasagne összeállítása: a kiolajozott edény (én egy 20×30 cm-es, fedeles kerámia sütőtálat használtam) aljára egy rétegben tésztalapokat fektetünk. Erre rákanalazzuk a húsos ragu felét-harmadát (attól függően, hogy hány emeletesre tervezzük a lasagne-t), majd öntünk rá a besamelből. Egyenletesen megszórjuk a reszelt sajt harmadával, esetleg sózzuk, borsozzuk (itt szórhatunk rá még szárított zöldfűszert), majd jöhet a következő réteg tésztalap, húsos ragu, besamel és sajt (ennél a második rétegnél használtam a szeletekre vágott mozarellát). Végül a legfelső réteg tésztát megkenjük a maradék besamellel, megszórjuk a maradék reszelt sajttal, és jöhet a sütés: 30 perc fólia (vagy fedő) alatt, és további 15 perc 170 fokra csökkentett sütőben fedő nélkül. Miután elkészült, érdemes 10-15 percet állni hagyni, mert nagyon forró lesz a végeredmény.

Jó kísérletezést!

Reklámok

Pizza otthon

Fényévenként egyszer előfordul, hogy kiszállítják a rendelést fél óra alatt, de sokkal gyakoribb az ideges telefonálgatás és a várakozás korgó gyomorral, amikor pizzarendelésről van szó. Persze vannak esetek, amikor a papírdobozból maga a mennyei manna kerül elő. (Mondjuk egy vasárnapi ebéd helyett, egy-egy komolyabb buli után.) De azért azt meg kell hagyni, hogy a legtöbb telefonos kiszállító cég terméke csak meg sem közelíti azt, ami az ember fejében van, ha pizzára gondol: vékony, egyszerre ropogós és puha, aranybarna tészta, rajta a tökéletes ízű paradicsomszósz a tökéletes fokhagyma-oregánó aránnyal, rajta a kicsit megpirított sonka és az olvadozó sajt…

Ilyen tökéletességet ottoni sütőben nem lehet maximálisan reprodukálni, de egészen jól meg lehet közelíteni. És mivel a házi pizza elkészülte után nem feltétlenül kell 30-40 percet várakoznunk, evéskor a lehető legjobb élményt kapjuk.

A tészta-recept ugyanaz, mint korábban a kéksajtos-cukkinis pizzánál, de persze nem muszáj ilyen hippi feltéteket használni. Én a minimál vonalra esküszöm, inkább kevesebb cuccal pakolom meg a pizzákat, ha rajtam múlik. Mindenesetre érdemes azzal is játszani, hogy melyik feltétet tesszük a tésztára még nyersen, sütés előtt, és mi az amit a már elkészült ételre, frissen szórunk, mint például az alábbi esetben.

Image

Pizza sonkával, sajttal és rukkolával 

A tésztához:

  • ½ kg liszt
  • 7 g száraz (instant) élesztő
  • 1 csapott ek cukor
  • ½ liter kézmeleg víz
  • 2 kávéskanál só

 

A feltéthez:

  • paradicsomszósz
  • vékonyra szeletelt sonka
  • 1 gerezd fokhagyma
  • mozzarella sajt, felszeletelve
  • 1 marék rukkola
  • só, bors, olívaolaj

(a feltét hozzávalóinak mennyisége inkább ízlés kérdése)

A tésztához 1/2 liter kézmeleg vízben 2 kávéskanál sót feloldunk. A lisztet, élesztőt, cukrot összekeverjük, hozzáöntjük a sós vizet, majd ebből kenyértésztát gyúrunk, amíg összeáll és már nem ragad az edény aljába. (Nem feltétlenül kell az összes víz, csak amennyit felvesz a liszt.) Letakarva 1 órán át meleg helyen állni hagyjuk – kb. a duplájára kell megnőnie.

Amíg a tészta kel, előmelegítjük a sütőt a lehető legmagasabb hőmérsékletre (ez nálam 250 fok),  úgy, hogy a sütőlapot is a sütőben hevítjük és előkészítjük a feltéteket. Aztán a megkelt tésztát három egyenlő nagyságú darabra vágjuk, körformára nyújtjuk, megkenjünk paradicsomszósszal, és mindegyikre ízlés szerinti feltéteket teszünk, sózzuk, esetleg borsozzuk. Óvatosan kivesszük a sütőlapot a sütőből, ráhelyezzük a pizzát, majd visszatesszük 10-12 percre sülni. Amikor kész, rászórjuk a rukkolát és megcsepegtetjük egy kevés olívaolajjal.

Image

 

Point of no return

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem éppenséggel nem zavar egy olyan tésztaétel, amin nincs kifejezetten szósz. Értitek, úgy, mint például ennél a kedvenc brokkolis pennénél: ott van a tészta, meg a zöldségek, meg még néhány ízesítő hozzávaló, de nincs konkrétan folyékony, szósz állagú komponens.

Aztán a tegnapi lencsesalátához Ottolenghi könyve alapján csináltam ezt a zöldfűszeres, pesto-szerű keveréket, ami teljesen más dimenzióba tette az ételt. Most meg ismét csak alig volt idő főzni, jött a tészta, gondoltam megcsinálom még egyszer ezt a szószt…

Mert hát néha van olyan pillanat az életben, amikor az ember egyből érzi. Eddig csinált valamit valahogy, de ezután már sosem fogja ugyanúgy. Amikor kinyílik a szemed valamire, ami addig nem tűnt fel, vagy azt hitted nem lehet megcsinálni, aztán kiderül, hogy mégis. Vagy teszel egy lépést, és kiderül, hogy ott bizony egy jó kis határvonal volt. Point of no return. Viszlát szószmentes tészták!

Image

(A kép Berlinben készült, jó régen. Azóta sem tudom megfejteni, mi lehet ennek a kifejezésnek a hasonlóan frappáns magyar megfelelője.)

Image

Penne tavaszi zöldségekkel (2 adag)

  • 15 dkg brokkoli, falatnyi darabokra vágva
  • 20 dkg spárga, megpucolva és 3-4 cm-es darabokra vágva
  • 1 zöldhagyma, vékonyan felkarikázva
  • olívaolaj
  • 20 dkg penne
  • fél marék mazsola
  • 1 marék szeletelt mandula

A tésztaszószhoz:

  • fél marék rukkola
  • fél marék bazsalikom
  • fél marék petrezselyem
  • néhány szál rozmaring (vagy bármilyen más, puha levelű zöldfűszer, ami épp van)
  • só-bor
  • fél ek fehérborecet
  • 2 ek olívaolaj
  • 1 gerezd fokhagyma apróra vágva

A mazsolát egy csészébe tesszük és forró vizet öntünk rá, hogy megpuhuljon.

Egy nagy lábosban felteszünk főni vizet a tésztának, majd sózzuk, és a csomagoláson szereplő idő alatt, gyakran megkeverve megfőzzük benne a tésztát. Lecsepegtetés közben egy bögrében felfogunk egy kis főzővizet.

Közben egy nagyobb serpenyőben kevés olívaolajon, picit megsózva pár perc alatt megpároljuk a hagymát. Kivesszük egy tányérra, újra kevés olajat teszünk az edénybe, és megpirítjuk a brokkolit, majd ugyanígy járunk el a spárgával (a fejeket megint kb 30 másodperccel később tesszük a serpenyőbe). A mandulát egy száraz serpenyőben kb 1-2 perc alatt megpirítjuk (figyeljünk, mert hamar megéghet), a mazsoláról pedig leöntjük a vizet.

A szószhoz botmixerrel pépesítjük az összes hozzávalót.

Közben valószínűleg a tészta is megfőtt, úgyhogy összeállítjuk az ételt: a tésztafőző lábosban a pennéhez szórunk mindent: a szószt, a megsült zöldségeket, a mandulát, a mazsolát és kb fél dl főzővizet, majd egy perc alatt összemelegítjük. Reszelt parmezánnal tálaljuk.

Sertéskaraj, sajtmártás

Itt van ez a cím, és azt gondoljátok, hogy valamilyen brutális, nehéz étel következik. Pedig nem.

Először is annyira egyszerű, és olyan gyorsan elkészül, hogy először nem is terveztem, hogy felteszem ide a receptet. Csak úgy gyakorlásképp csináltam azért róla pár fotót evés előtt, ami végül bölcs döntésnek bizonyult, mivel egy morzsa sem maradt a vacsorából.

Ideális hétköznapi étel, kb. 20 perc alatt lazán megvan. És nagyon finom.

Image

Tagliatelle tejszínes sajtmártással és sertéskarajjal 

(2 főre)

  • 25 dkg tagliatelle formájú száraztészta
  • 25 dkg sertéskaraj, 2 mm vastag és 2-3 cm széles szeletekre vágva
  • 1 szál újhagyma, felkarikázva
  • 1 kisebb fej vöröshagyma, apróra vágva
  • 3+3 gerezd fokhagyma, apróra vágva
  • 2 dl tejszín
  • 1 marék friss bazsalikom
  • 5-6 db szárított paradicsom, felkockázva
  • 2-3 evőkanálnyi reszelt parmezán
  • só-bors
  • olívaolaj

A tésztát nagy lábosnyi forró vízben megfőzzük a dobozon szereplő instrukciók alapján.

Egy nagyobb serpenyőbe öntünk 3-4 evőkanál olívaolajat,  rászórjuk a felapírtott hagymákat (2 gerezdnyi fokhagymát meghagyunk a mártáshoz), enyhén sózzuk, és alacsony lángon 3-4 perc alatt üvegesre pároljuk a zöldséget. Közben felszeleteljük a húst, amit rögtön rá is dobunk a puha hagymákra. Átkeverjük és lefedjük. Összesen kb. 10-12 percig pároljuk-pirítjuk, ennyi idő alatt a hússzeletkék aranybarnára pirulnak. (Ha ez nem történne meg, a vége felé lehet kicsit növelni a hőmérsékletet.)

Egy nagyobb lábosban 2 evőkanál olívaolajon fél perc alatt megpároljuk a maradék fokhagymát, ráöntjük a tejszínt, hozzáadjuk az aszalt paradicsomot, sózzuk, borsozzuk és kb. 2 perc alatt felforraljuk. Ha jól időzítettünk, akkor az épp megfőtt tésztát átmerjük a szószra úgy, hogy egy kis főzővíz is átkerüljön. (Amúgy simán leszűrjük a tésztát és a főzővízből egy bögrével  felfogunk kb 1 dl-nyit, amit aztán a tejszínnnel összefőzünk.) A tésztára reszeljük a parmezánt, rászórjuk a felaprított bazsalikomot, sósszuk-borsozzuk és nagy lángon jól átkeverjük. Tálalásnál a sajtmártásos tagliatelle-re halmozzuk a hagymás karajszeleteket, és esetleg további parmezánt reszelünk az étel tetejére.

Medvehagymás spagetti

Egy villámrecept jön, egy elő-tavaszi, hét közepére való tésztaétel. A hétvégén kapott nagy zacskó medvehagymából még mindig sok maradt, főzni viszont csak minimális idő volt, úgyhogy a kézenfekvő megoldás, spagetti készült. A szósz pont elkészül amíg a tészta megfő, medvehagymából pedig nem lehet eleget enni, hiszen annyi pozitív élettani hatása van, mint égen a csillag. (Ugye úgy, mint vese-, húgyhólyag- és vértisztító, vérnyomáscsökkentő, bél- és májregeneráló, koleszterinszint-csökkentő, immunrendszer-erősítő…)

Nagy mázlisták vagyunk itt Pécsen, hogy a Mecsek már most tele van medvehagymával – ha van rá lehetőségetek, kiránduljatok olyan helyre, ahol séta közben sarimát is lehet gyűjteni. Csak egy dologra kell vigyázni, nehogy véletlenül a megszólalásig hasonlító gyöngyvirág-levelet szedjük le. Szagolgatni ér, sőt, életmentő, így ugyanis egyértelműen megkülönböztethető a két növény levele.

(A recept a kicsit már kókadozó medvehagyma felhasználására is tökéletes.)

Image

Medvehagymás spagetti szárított paradicsommal

  • 50 gramm medvehagyma, felcsíkozva
  • 130 gramm spagetti
  • 1 szál zöldhagyma, apróra vágva
  • 5 darab szárított paradicsom, 1 cm-es kockákra vágva
  • 2 dl tejszín
  • olívaolaj, só, bors
  • reszelt parmezán

A tésztát a csomagolás utasításainak megfelelően megfőzzük.

Egy nagyobb serpenyőben 2 evőkanál olívaolajat melegítünk és néhány perc alatt megfonnyasztjuk rajta a zöldhagymát. Hozzáadjuk a medvehagymát és 1 percig pároljuk. Lehúzzuk a tűzről és hozzákeverjük a szárított paradicsomot. Sózzuk-borsozzuk, majd ráöntjük a tejszínt, és épp csak addig főzzük amíg felforr. Amikor a tészta megfőtt, átmerjük a tejszínes szószra 3-4 evőkanál főzővíz kíséretében és nagy lángon fél perc alatt összemelegítjük. Reszelt parmezánnal tálaljuk.

A kedvenc brokkolis tészta

Ami most következik, az az egyik kedvenc ételem.

Egy kicsit olyan ez, mint a zene: nincsen egyetlenegy dal, amire azt mondanám, hogy ez a kedvenc számom, punktum. Rengetegsok kedvenc számom van, vannak időszakos kedvencek, amit éppen akkor nagyon imádok, meg vannak számomra örök klasszikusok, amiket ha bármikor, bárhol meghallok, azonnal betalálnak.

Az ételekkel is így van ez. Nem tudnék mondani egyetlenegy ételt, ami a kedvencem. Egy csomó fogást imádok, ráadásul az a helyzet, hogy a legtöbb kedvencemet nem is én szoktam főzni. Mint például a fokhagymával sült oldalast. Vagy a csülköt. Vagy a csirkepörköltet nokedlivel. Vagy a Dávid-tortát.

De van egyvalami, persze tészta, ami bár nem mindig sikerül ugyanolyanra, mégis az egyik legnagyobb favorit. Az eredeti ötlet –nem túl nagy meglepetésre– Heidi-től van, írása szerint ez az étel egy amerikai iskola menzájának a sztárja. Megkérdezem majd a kishúgomat, hányszor van náluk ilyesmi a menzán…

(Eredeti recept: Sicilian Broccoli and Cauliflower Pasta)

(Image

Brokkolis-mandulás penne

  • 25 dkg brokkoli
  • 1 kisebb fej hagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • kevés szárított erőspaprika
  • 4 ek mazsola
  • 4 ek szeletelt mandula
  • 20 dkg penne
  • 2 ág friss rozmaring
  • frissen reszelt parmezán
  • olívaolaj, só, frissen reszelt bors

A tésztának felteszünk egy nagy lábosba vizet, és amikor már forr, sózzuk és megfőzzük benne a pennét a csomagoláson írtaknak megfelelően. Amikor leszűrjük, egy bögrében felfogunk kb 1 dl főzővizet.

Közben a mazsolát egy kis tálba tesszük és forró vizet öntünk rá, hogy megpuhuljon.

A brokkolit apró rózsákra vágjuk és egy nagy serpenyőbe vagy wokba tesszük. Öntünk rá 2 ek olívaolajat, 2 csipet sót (ne sajnáljuk, ez hozza ki az ízét), átkeverjük, és kb 3-6 perc alatt közepes lángon megpirítjuk, amíg a brokkoli puha lesz és pici barna pöttyök keletkeznek rajta. Ha kész átmerjük egy tényérba.

A hagymát apró kockákra vágjuk, beletesszük ugyanabba a serpenyőbe, amiben a brokkolit sütöttük, öntünk rá még kevés olíva olajat, majd alacsony lángon üvegesre pároljuk. Közben a fokhagymát és a paprikát is felaprítjuk, és amikor a sülő hagyma illatozni kezd, ezeket is hozzáadjuk. 1-2 percig pirtjuk. Rádobjuk a felaprított rozmaringot és a szeletelt mandulát, majd átkeverjük, és további 1-2 percig kevergetve főzzük.

Következik az összeállítás: a tésztafőző fazékba visszatesszük a tésztát, hozzáadjuk a brokkolit, a hagymás keveréket, a mazsolát, 1-2 ek főzővizet és kb 2 ek reszelt parmezánt, majd nagy lángon kb 20 másodperc alatt átkeverjük. Parmezánnal jól megszórva tálaljuk.

Image

De hiszen ez Meyer-citrom!

Image

Mark Bittman a főzés egyik bibliájában, a How To Cook Everything című szakácskönyvben annyival elintézi ezt a gyümölcsöt, hogy Kalifornián kívül nem túl könnyű hozzájutni. Ez esetben mindennél érdekesebb lenne megtudni, hogy milyen kalandos úton került egy vidéki magyar hipermarket polcára, ahol az egyszeri vásárló citromot szándékozott venni, hazaérve azonban azt tapasztalta, hogy ez bizony egy mini narancs. Való igaz, a Meyer-citrom kívülről narancssárga, lereszelt héja mandarin-illatú, leve pedig savanykás, de a citromnál egy fokkal édesebb. Ez a tulajdonság-káosz azonban ne riasszon el senkit – ha (Kalifornián kívül is) hozzájuttok, mindenképp próbáljátok ki: az internet tanúsága szerint leggyakrabban linzertésztás piték tölteléhez használják fel, illetve gyakran készül belőle amerikai citromos szelet is. Esetleg fagyi! Szóval ha találtok, érdemes kísérletezni vele, egyébként helyettesíthető sima citrommal, esetleg citrom és narancs keverékével.

Mert valami olyasmi. Kicsit sárga, kicsit édeskés, és (a kínaiak után) a kaliforniaiaké.

Az eredeti ötlet és a Meyer-citrom imádata Adam Robertstől, az Amateur Gourmet-től származik.

Image

Penne citromos-brokkolis sajtmártással
(1 adagra vonatkozó mennyiségek)

10 dkg penne száraztészta

3 púpos evőkanál reszelt parmezán
1 Meyer-citrom reszelt héja
1 marék rukkola, megosva, leszárítva és nagyobb darabokra vágva
5 dk brokkoli, apró rózsákra vágva
2 evőkanál olívaolaj
olívaolaj + só
1 szárított paradicsom, apró darabokra vágva
3 evőkanál tejszín
2 evőkanál főzővíz

1. A tésztát sós vízben a csomagoláson jelzett ideig főzzük, majd leszűrjük úgy, hogy a mosogatóba teszünk egy bögrét, és a főzővízből kb 1 dl-nyit felfogunk ebben. (Erre még a szósz higításához szükségünk lesz.)

2. Egy közepes keverőtálba reszeljük a parmezánt és a Meyer-citrom héját, hozzászórjuk a felapírott rukkolát és a szárított paradicsomot.

3. Egy nagy serpenyőben 2 ek olajat hevítünk, és a brokkolit picit megsózva közepes lángon 3-5 percig pároljuk benne. Ha kóstoláskor még ress, de belül puha, akkor elkészült, átkanalazhatjuk egy tányérra.

4. Az előbb használt serpenyőbe öntjük a tejszínt, 1-2 percig melegítjük közepes lángon, aztán hozzáadjuk a sajtos-citromos-rukkolás keveréket, sózzuk-borsozzuk, és további 1 percig kevergetve főzzük. Ekkor 1-2 evőkanál főzővizet és esetleg egy facsarásnyi Meyer-citromlevet adunk a szószhoz, átkeverjük, majd beleszórjuk a kifőtt tésztát és a brokkolit is. Ha kell, akkor még igazítunk a fűszerezésen, végül reszelt parmezánnal megszórva tálaljuk.

Image