Tejberizs arborioval

Nagyon régóta tervezem a rizottó készítését. Több csomag arborio rizst megvettem már motiváló célzattal, viszont a hétvégi vagy ünnepi húslevesből szinte sosem marad, az alaplé elkészítéséhez még nem volt indíttatásom, a leveskocka használatát pedig lehetőleg mellőzöm. Úgyhogy nagy megkönnyebbülést jelentett, amikor valahol olvastam, hogy a tejberizs sokkal finomabb kerek szemű, amúgy rizottónak is tökéletes rizsből.

Ezt a receptet a téli Stahl magazinban láttam, és már karácsonykor el akartam készíteni, ám kiderült, hogy a családom nagy része egyáltalán nem szereti a tejberizst. Úgy tűnik, ez még sincs teljesen így, mert ma szépen fogytak az adagok, de azért Szenteste mégsem akartam olyasmit csinálni, amit van, aki nem szeret. A recept nagyszerűen működött, bár nem követtem végig pontosan, Stahl Juditról pedig be kell vallanom, hogy egyszerűen imádom. Nem kifejezetten kedvelem a stílusát, és néha az ízlésvilága is távol áll az enyémtől, a profizmusa viszont verhetetlen. Az ember, ha már szakácskönyveket olvas, akkor az átütő „konyhatündér hangulaton” kívül elsősorban működőképes recepteket akar, Stahl Judittól pedig már rengeteget főztem, szinte teljes sikerrel. Nagyon bírom, hogy a receptek elég részletesek és pontosak, ezért bonyolultabb dolgoknak is neki merek állni. Persze lehet mondani, hogy pont olyan, mint Nigella, meg hogy nem is ő ír minden receptet, de amióta tizenegy-két éve a Nők Lapjában megjelent sorozatából megcsináltam a mandulás tallérokat, azóta tulajdonképpen minden, tőle kipróbált recept világbajnok. És minden alkalommal, amikor végiglapozom a Stahl magazint, azt látom, hogy iszonyúan magas színvonalú munka és tényleg értékes sajtótermék, ahol az olvasókat nem hülyének nézik, hanem gasztro-őrültnek.

Mi a véleményetek, bírjátok Stahl Juditot?

Image

Mandulás tejberizs

  • 15 dkg arborio rizs
  • 1 csipet só
  • 1 l tej
  • 10 dkg hámozott, darált mandula
  • 15 dkg kristálycukor
  • 1.5 üres vaníliarúd*

*Az igazi vaníliarúd használata nem olcsó mulatság, viszont tényleg sokkal „vaníliaízűbb” lesz tőle az édesség. Eddigi tapasztalataim szerint mindig elég volt kevesebb is a receptben leírt mennyiségnél (pl. egész helyett fél rúd kikapart magjai), illetve nem dobom ki a magjaitól már megfosztott rudat, hanem ahol technikailag lehetséges, ott felhasználom. Pl. itt: tökéletesen jól ízesítette a 30 perces főzés során a tejet az „üres” vaníliarúd is.

A rizst átöblítjük, majd egy közepes lábosba tesszük és felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi. Megsózzuk és lefedve, alacsony lángon addig főzzük, amíg a vizet magába szívja (kb.8 perc). Közben a mandulát és a tejet egy kisebb lábosban folyamatosan kevergetve melegíteni kezdjük, és épp mielőtt felforrna, lehúzzuk a tűzről. Óvatosan ráöntjük a rizsre, jól átkeverjük és hozzáadjuk a vaníliarudakat. Takaréklángon (!) lefedve kb 30 percig főzzük, nagyjából 3-5 percenként átkeverve. Ha a tejet is magába szívta a rizs, akkor a főzés végén belekeverjük a cukrot, és teljesen kihűtjük.  Kisebb tálkákban, gyümölcskompóttal tálaljuk.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s